Mikor ism�t mag�hoz t�rt nem t�tov�zott fel�lni. Ledobta mag�r�l a takar�t �s talpra ugrott, de megtorpant �s el is vesztette az egyens�ly�t, ahogy a f�rfit megpillantotta. Csend �llt be mik�zben a n� mag�n �rezte a f�rfi vizslat� tekintet�t. Tet�t�l talpig v�gigm�rte, majd kinyitotta az ajt�t.

-          K�vess. – sz�lt h�tra �s gyors, ruganyos l�ptekkel elindult.

A n� k�ts�gbeesetten n�zett k�r�l, de ism�t csak a sok k�nyvet l�tta �s a matracot. Pillanatnyi t�tov�z�s ut�n a f�rfi ut�n iramodott. Mivel eddig megv�dte, gondolta, nem most fogja odavetni azoknak a sz�rnyeknek. Kir�zta a hideg azokra a szemekre gondolva.

-          �n csak szeretn�k haza menni. Mintha itt sosem j�rtam volna. – semmi v�lasz – T�nyleg nem mondan�k semmit senkinek, nem kell…. – hirtelen megtorpant a f�rfi �s h�tran�zett. Szemei most feket�k voltak a haragt�l.

-          T�nyleg nem fogsz semmit sem elmondani te senkinek, mivel nem hagyod el ezt a helyet. – majd, mintha mi sem t�rt�nt volna tov�bb ment.

A n� t�rdei elgyeng�ltek �s a falnak t�maszkodott. Most m�r soha nem jut ki innen? Mit fog vele csin�lni? Vacsora lesz bel�le?